második fejezet
– Vegyük át még egyszer, hogy jól értem-e. Azért nem jöttél velem és a lányokkal bulizni, hogy elmehess a bátyád szállodájának a puccos megnyitójára, és amikor ott voltál, Gabe Hamilton kicipelt a teraszra, lesmárolt, majd hazaküldött azzal az utasítással, hogy reggel tízre légy az irodájában?
Mia összekucorodott a kanapén lakótársa és legjobb barátnője, Caroline mellett, és megdörzsölte a szemét, hogy megszabaduljon a látását elhomályosító fáradtságtól. Szemhunyást sem aludt az éjjel.
Hogyan is tudott volna? Gabe fenekestől felforgatta az egész életét, most pedig közelgett a tíz óra, és fogalma sem volt, mit tegyen.
– Igen, nagyjából ez történt – felelte.
Caroline elképedt arcot vágott, és legyezni kezdte magát a kezével.
– És én még azt hittem, hogy nem fogsz olyan jól mulatni, mint mi!
Engem viszont tegnap este nem támadott le egy szívdöglesztő milliomos sem.
– De miért? – kérdezte Mia panaszosan. Ezt a kérdést ismételgette magában egész éjszaka. Miért csókolta meg? És miért kért tőle randevút éppen most, mikor eddig mindent megtett, hogy elkerülje?
Csakhogy ez nem kérés volt, mert Gabe Hamilton sosem kért.
Utasításokat adott és eredményeket várt. Mia nem is értette, miért érzi ezt a tulajdonságát olyan vonzónak. Egyszerre töltötte el forrósággal és borzongással.
Caroline a szemét forgatta.
– Akar téged, csajszi! Miért is ne akarna?
Fiatal vagy, kívánatos, és ezer százalék, hogy az utóbbi években gondolatban már párszor megfordultál az ágyában.
Mia felhúzta az orrát.
– Ez olyan kínosan hangzik!
– Az isten szerelmére, mintha te nem erről ábrándoznál már tinédzserkorod óta! Érthető, hogy eddig nem ugrott rád. De már huszonnégy vagy, nem tizenhat. Nagy különbség!
– Bárcsak tudnám, mit akar! – sóhajtott Mia.
– Ha azok után sem tudod, hogy meg akart baszni a teraszon, akkor reménytelen eset vagy – felelte Caroline nyűgösen.
Aztán látványosan megnézte az óráját, majd tekintetét Miára szegezte.
– Kevesebb mint egy órád van arra, hogy elkészülj. Azt javaslom, emeld fel a feneked a kanapéról, és csinosítsd ki magad.
– Azt sem tudom, mit vegyek fel! – nyafogott Mia. Caroline elvigyorodott.
– Én tudom! Gyerünk! Le kell hengerelned a pasast.
Lehengerelni? Mia majdnem elnevette magát. Ha valakit lehengereltek, az ő volt. Annyira felkavarták az előző este történtek, hogy kész idegroncs lesz, ha egyáltalán eljut Gabe irodájába.
Gabe átlapozta a fiókjából előhúzott szerződést, és közben azon töprengett, hogyan cserkéssze be Miát. Újdonság volt számára, hogy ilyesmin gondolkodik, mert csakis egyetlen utat ismert: az egyenest. A személyes ügyeit is éppolyan precízen kezelte, ahogy az üzletieset. Szóba sem jöhettek nála az érzelmek, a párkapcsolatban sem. Egyszer már durván megégette magát, akkor megfogadta, hogy ez többé nem történhet meg vele.
Egy nő már komplett idiótát csinált belőle, mert vakon bízott benne, és soha többé nem állt szándékában ebbe a hibába esni.
Nem a nőkről mondott le – ehhez túlságosan is élvezte a társaságukat. Szerette az odaadó nőket kényeztetni és védelmezni. Csakhogy akkor valami megtört benne, és azóta másképp viszonyult a nőkhöz. Nem volt más választása.
De Mia… Nem tudott úgy tenni, mintha ugyanolyan lett volna számára, mint az összes korábbi nője. Mia más volt. Nem csak egy újabb bájos arc, amelyre gyöngédséggel tudott tekinteni, mégis biztos távolban tartva magát a zavaros kötöttségektől. A nők, akiket kiválasztott, pontosan tudták, mibe mennek bele. Tudták, mit vár tőlük, és mit kaphatnak cserébe.
De Mia Jace kishúga volt. Látta őt felnőni. Ott volt, amikor elballagott a középiskolából. Rávicsorgott a fiújára, amikor a kis pöcs érte jött, hogy elvigye a bankettre. Kéjes örömmel töltötte el, hogy a srác majdnem összeszarta magát, amikor Jace-szel és Ashsel együtt közölték vele, milyen kínok várnak rá, ha tiszteletlenül bánik Miával.
Találkoztak, amikor Jace-t jött meglátogatni a szünidőkben. Még a diplomaosztójára is elment.
Már ez is maga volt a pokol, mert Mia közben gyönyörű fiatal nővé érett. Nem volt ártatlan kislány többé. Nem akart arra gondolni, hány fiúval felehetett le, mert ettől csak elöntötte a méreg. Inkább egyáltalán nem törődött velük, hiszen valamennyi már csak múlt idő volt.
Mia ugyan még nem tudott róla, de mostantól fogva az övé lesz.
Csak azt nem döntötte még el, hogyan hozza ezt a tudomására. Mia különleges bánásmódot követelt. Fiatal volt még, félénk, és talán kissé naiv is. Vagy csak ő ítélte meg így. Ki tudja, milyen volt, ha Jace sasszeme épp nem figyelte?
Akárhogy is fogja megkörnyékezni, ésszel kell csinálnia, nehogy lerohanja és elijessze, még mielőtt átlépné a küszöböt. Kizárt volt, hogy visszakozzon, vagy beletörődjön a visszautasításba, miután végre eldöntötte, hogy lépni fog.
Emellett Jace-szel is rendeznie kell valahogy a dolgot. Még maga sem tudta, hogyan, de nem is volt értelme megpendíteni a témát még azelőtt, hogy meggyőzre volna Miát. Jace-szel majd később foglalkozik.
Ingerülten kapta fel a fejét az ajtó felől érkező neszekre. Egyértelmű utasítást adott a titkárnőjének, hogy ne zavarják. Senki se. És még csak kilenc óra volt, tehát Mia sem érkezhetett meg.
Minden idegszála megfeszült, amikor Jace és Ash besétáltak az irodájába. Mi a fenét csinálnak ezek még itt? Rég a Kaliforniába tartó gépen kellene ülniük, hogy találkozzanak az építési vállalkozóval, és gondoskodjanak róla, hogy időben elkezdje a munkát legújabb szállodájuk helyén. Mindhárman rengeteget utaztak, megosztva egymás közt a hazai és a külföldi projektek felügyeletét.
Most is több új beruházásuk volt folyamatban, köztük a
kaliforniai szállodáé, korai stádiumban egy párizsi hotelé, és a
Karib-szigeteken is kinéztek egy telket, ahová üdülőparadicsomot terveztek
építtetni. Az utóbbi hetekben Gabe a városban maradt, hogy a Union Square-en
álló Bentley Hotel megnyitását előkészítse. Ő volt a csatár. Túlságosan
megszállott volt még ahhoz is, hogy akár a legjobb barátainak átpasszolja a
labdát.Jace és Ash voltak a hátvédek – ahogy ő nevezte őket. Bár mindhármuknak egyforma üzletrésze volt a vállalatban, Gabe indította el és adta ki a projekteket, és minden egyes részletet a saját elképzelései szerint alakított. Jace és Ash felügyelték az építkezéseket, és gondoskodtak róla, hogy minden simán menjen. Végül újra Gabe vette a kezébe a dolgokat, hogy az utolsó simításokat elvégezze.
Ez a munkamegosztás mindhármuknak megfelelt. A szállodák és üdülőközpontok napi szintű irányítását már közösen intézték. Ők hárman az egyetem óta barátok voltak. Ha visszagondolt ezekre az időkre, nem is tudta volna eldönteni, mi hozta őket össze: a közös ivászatok, a kanbulik, vagy a folyamatos csajozás. Egyszerűen csak összehaverkodtak, és attól fogva mindent együtt csináltak.
Jace nehéz helyzetbe került, amikor szülei halálos autóbalesetet szenvedtek, és rá maradt jóval fiatalabb húga nevelése. De Ashsel kitartottak mellette, nem hagyták magára.
Később pedig Jace és Ash álltak mellé botrányos, az újságokban is kiteregetett válása idején.
Talán Miának is komoly szerepe volt abban, hogy ennyire összetartottak. A sors fintora, hogy ő tehet pontot is a barátságukra, ha nem kezeli ügyesen a helyzetet.
– Mitől vagy ennyire feszült ma reggel? – piszkálódott Ash, miközben lezseren ledobta magát az asztalával szemben álló székre.
Jace a másik székre ült. Csendesebb, higgadtabb volt, mint Ash.
Jace és Ash volt az a két ember, akiket Gabe a barátainak tartott, a szó valódi értelmében. Bízott bennük – azaz kizárólag csak bennük bízott és végtelenül lojális volt hozzájuk, amit mással nem tett meg vakon.
Jace volt az óvatos duhaj, Ash pedig a rámenős playboy. Gabe-nek meggyőződése volt, hogy e kettő kombinációja őrjítette meg a nőket. Bőven akadtak is önként jelentkezők, akik benne voltak egy édes hármasban kettőjükkel.
Ash mindig a tűzvonalban volt. Közvetlenségével, bókjaival lehengerelte a nőket. Jace eközben a háttérben maradt, és sötétbarna szemével csendesen figyelt. A nők kihívást láttak benne, míg Asht talán könnyű hódításnak vélték, ezért hajtottak olyan megrögzötten Jace-re – míg valamennyien rá nem jöttek, hogy elérhetetlen.
Mindhármuknak voltak kilengéseik, és ezt egyáltalán nem szégyellték – ez is csak az egyetemi évek felfedező korszakának része volt. Mivel eszelősen sok pénzt kerestek és szemtelenül sikeresek voltak, sosem okozott gondot szexpartnert vagy akár állandó barátnőt találniuk, ami persze csak addig működött, míg a nők betartották a szabályaikat.
Ők hárman hallgatólagos egyezséget kötöttek, hogy falják az életet, de nem mondanak le szabadságukról, amiben csak megerősítette őket Gabe házasságának botrányos vége.
Jace és Ash védelmezték a legharciasabban, amikor Lisa alaptalanul vádaskodott, örökre befeketítve szakmai és személyes hitelét. A mai napig nem értette, miért tette ezt vele, de örökké hálás lesz barátainak, amiért feltétel nélkül támogatták élete legszörnyűbb hónapjaiban.
Vajon ő jó férj volt? Talán nem, de mindent megadott Lisának, amit csak kívánt. Teljes egyetértés volt köztük n szexuális játékaikról is.
Soha nem kényszerítette semmire, amit nem akart ö is épp ugyanúgy.
Mégis a mai napig dühítette mindaz, amivel Lisa megvádolta.
A címlapokon és a váló peres tárgyaláson keresztre feszítették. Lisa pedig szépen elsétált a vagyona jó részével, mint az erőszakos kéjenc ártatlan áldozata.
Ezután többé nem kezdett kapcsolatot alapos nyomozás és mindkét fél által aláírt szerződés nélkül. Néhányan ezt talán betegesnek vagy egyenesen nevetségesnek tartották volna, de túlságosan sok vesztenivalója volt ahhoz, hogy megkockáztassa, hogy még egy Lisa átgyalogoljon rajta.
– Azt hittem, ti ketten már rég a Kaliforniába tartó gépen ültök – jegyezte meg türelmetlenül.
Jace összehúzta a szemöldökét.
– Fél órán belül indulunk. A pilóta telefonált, hogy műszaki probléma van a géppel. Legkorábban tizenegykor tudunk felszállni, ha megtankolják a cseregépet és megkapjuk a felszállási engedélyt.
Gabe gyors fejszámolást végzett. El fognak menni, jóval azelőtt, hogy Mia ideérne. Csak abban bízott, hogy a lány nem volt az a kínosan pontos típus, aki mindenhová fél órával korábban érkezik. Noha ragaszkodott a pontossághoz, és megvetette azokat, akik késnek, kivételesen ezt most elnézte volna Miának.
Az asztal alatt végig ökölbe szorította, ellazította, majd újra ökölbe szorította a kezét. Csak Mián járt az esze, mióta tegnap este megpillantotta a bálteremben. Most, hogy végre megengedte magának, hogy másképp gondoljon rá, mint a legjobb barátja kishúgára, megmagyarázhatatlan nyugtalanság töltötte el.
Csak úgy tudta volna jellemezni az érzést, mint… felajzottságot.
Várakozást. Az adrenalin dübörgött a vénáiban. Mia feldúlta gondosan rendszerezett világát, és folyamatosan kibillentette a nyugalmából. Alig várta, hogy végre a kezébe vegye a dolgokat, és visszanyerje az irányítást. A vére felforrt, ha a tegnap estére gondolt.
Jó ég, már attól merevedése volt, hogy eszébe jutott, pedig itt ült a két legjobb barátjával szemben. Nehéz lett volna takargatnia is. Csak abban reménykedett, hogy Jace és Ash a helyükön maradnak, és nem veszik észre.
Tudta, hogy ha nem említi meg találkozását Miával, Jace csak még több kérdést szegez neki, miért hallgatta el, így hát belevágott.
– Tegnap elszalasztottad Miát a megnyitón.
Jace kiegyenesedett a széken, és elhúzta a száját.
– Ott volt?
Gabe bólintott.
– Meg akart lepni. Nem sokkal azután érkezett, hogy eltűntetek a kis barnával.
Jace káromkodott és hangosan kifújta a levegőt.
– A francba!
Fogalmam sem volt, hogy el akart jönni. Bárcsak szólt volna előtte!
Akkor nincs az az isten, hogy lelépjek. Mi történt? Beszeltél vele?
Sokáig maradt?
– Elintéztem a dolgot – válaszolt Gabe lezseren. – Meg mondtam neki, hogy el kellett menned, táncoltam vele egyet, aztán hazaküldtem egy kocsiban. Úgyis szívrohamot kaptál volna attól, ami rajta volt.
Ash szája kaján vigyorra húzódott.
– A mi kicsi Miánk lassan felnő…
– Fogd be! – mordult rá Jace, majd újra Gabe-hez fordult.
– Kösz, hogy vigyáztál rá. Nem örültem volna, ha ott látom, főleg ha igaz, amit a ruhájáról mondtál. A sok vén kecskének, aki csak azt lesi, kivel kúrhatna félre, Mia olyan, mint a Szent Grál. Az kurva élet, hogy nem hagyom, hogy a húgom legyen a következő strigula az ágytámlájukon!
Gabe-nek talán bűntudatot kellett volna éreznie. Tudta is, hogy elkárhozik azért, amiért szemet vetett Miára, és főleg azért, amit meg akart tenni vele. De szó nem volt arról, hogy csak trófeának akarta volna a lányt, ezért nem is vette magára Jace kirohanását.
A telefonja berregett, a titkárnője kereste.
– Mr. Hamilton, egy bizonyos Miss Houston érkezett Mr. Crestwellhez és Mr. McIntyre-hoz.
Gabe felhúzta a szemöldökét.
– Magatokkal viszitek a kis barnát is Kaliforniába?
Ash vigyorgott.
– Naná! Így gyorsabban eltelik a repülőút.
Gabe a fejét csóválta.
– Küldje be. Eleanor! Egy perccel később besétált az irodába a barna hajú szépség, akit tegnap Jace-szel és Ashsel látott. Tűsarkúja kihívóan kopogott a márványpadlón, aztán hangtalanná váltak léptei, amikor a szőnyeghez ért. Ash feléje nyújtotta a karját, és a nő kényelmesen elhelyezkedett az ölében, lábát kinyújtóztatva Jace felé. Jace birtoklón rátette egyik kezét a nő combjára, de közben még csak rá sem nézett. Mintha így jelezte volna neki, hogy – most legalábbis – az övé.
Gabe óhatatlanul is összehasonlította az Ash ölében ülő nőt Miával, ami már csak azért is baromság volt, mert egyáltalán nem voltak egy súlycsoportban. Ez a nő idősebb volt, tapasztaltabb, és pontosan tudta, mibe megy bele Jace-szel és Ashsel. Miának ellenben fogalma sem volt arról, mire készül vele, és jó, ha nem menekül el sikítva, amikor megtudja.
Máskor egyáltalán nem zavarta volna ez a jelenet. Nem volt szokatlan, hogy Jace és Ash nőket hoztak fel az irodába. De ma feszülten várta, hogy tűnjenek már el. Nem akarta Miát még kellemetlenebb helyzetbe hozni, de legfőképp azt nem szerette volna, hogy Jace megtudja, mit tervez a kishúgával.
Látványosan megnézte az óráját, aztán rápillantott Ashre, aki elégedetten fonta karját a dús idomú nő dereka köré. Még azzal sem bajlódtak, hogy bemutassák, ami egyértelmű jelzés volt, hogy nem terveznek vele hosszú távra.
– Idejön a kocsi értetek? – kérdezte Gabe.
– Feltartunk valamiben? – tudakolta Jace.
Gabe hátradőlt a székében és igyekezett unott képet vágni.
– Csak rengeteg e-mailt és üzenetet kell megválaszolnom. Tegnap semmit sem tudtam elintézni, az utolsó pillanatig lefoglaltak a megnyitó előkészületei.
Ash felhorkant.
– Mintha azt akarnád ezzel a tudtunkra adni, hogy szándékosan kihúztuk magunkat a munka alól, és mindent neked kellett intézned. Csakhogy mind tudjuk, hogy te vagy az, aki mindent irányítani akar. Nem lett volna sok értelme beavatkoznunk, mert neked minden csak úgy jó, ahogy te csinálod, különben zavar van az erőben.
– Egy kibaszott diktátor vagy – helyeselt Jace.
A nő kuncogott, ami idegesítette Gabe-et. Bár idősebb és tapasztaltabb volt, mint Mia, de őt soha nem hallotta úgy vihogni, mint egy idétlen tini lányt.
– Na, tűnjetek el az irodámból! – mordult rájuk Gabe.
– Nekem dolgom van, nem úgy, mint nektek. Húzzatok el Kaliforniába, és gondoskodjatok róla, hogy az építési vállalkozó tegye a dolgát. Kurvára fontos, hogy időben elkezdjük az építkezést, ha nem akarjuk felhergelni a befektetőket, miután hónapokig nyaltuk a seggüket.
– Csalódást okoztam valaha is? – gúnyolódott Ash.
Gabe intett a kezével, hogy menjenek már. Nem, Ash soha nem okozott csalódást. Ők hárman ütős csapatot alkottak. Erősségeik és gyengéik remekül kiegészítették egymást.
A HCM nem csupán egy vállalat volt, hanem barátságból és feltétel nélküli lojalitásból kovácsolódott szövetség. És ő most mindezt kockára tette, mert épp Jace kishúgára fájt a foga. Jó ég, milyen kibaszott nagy szívás!
Szerencsére Jace végre felállt. Közben végigsimította a nő combját, majd odanyújtotta neki a karját, hogy felsegítse Ash öléből. A nő kedélyesen elhelyezkedett kettőjük között, miközben az ajtó felé tartottak.
Jace megtorpant, és hátrafordult.
– Útközben megpróbálom felhívni Miát, de megtennéd, hogy odafigyelsz rá, míg távol vagyok? Csak kérdezz rá, hogy minden rendben van-e vele, és van-e esetleg valamire szüksége. Pipa vagyok, hogy elszalasztottam tegnap este.
Gabe bólintott, és nagyon vigyázott az arckifejezésére.
– Bízd csak rám!
– Kösz! Viszlát pár nap múlva.
– Azért majd tájékoztassatok, hogy mennek a dolgok Kaliforniában – jegyezte meg Gabe, mire Ash elvigyorodott.
– Diktátor!
Gabe felmutatta a középső ujját, barátai pedig végre kisétáltak az irodájából, közrefogva legfrissebb zsákmányukat. Megkönnyebbülten dőlt hátra a székében, és az órájára nézett. Még volt harminc perce Mia érkezéséig. Jace és Ash addigra messze járnak.